2020. december 30., szerda

 




Véletlen

Látjátok anyám finom bőrszandáljait?
Vagy a pliszé szoknyarészét a ruháján?
Vagy a mérges, dühös arckifejezését?

Ő más körülmények között nőtt fel.
Bocsássátok meg neki ezt.

Ő verést kapott szeretet helyett,
mert az volt akkor,
és azt kapta nagymamám is,
mielőtt gyermeket szült.

Anyám próbálta a maga módján
osztani a szeretetet.

Próbáltam a rossz arcom mutatni
én is mindannyiszor, de akik látták ezt,
ők ugyanolyanok voltak, amilyenek.

2020. október 9., péntek

 




A részeg fiú és a kutya

Odafekszik az állat mellé.
Ezt nem látja a lány,
csak a lábait, mikor a képből lógnak;
mobilt ránt, sikolt, nevet.
A fiú ezt nem érzékeli,
arca merev-fényes.

A lány szólítja, kérdezi, mindenfélét, sokat.
Nem is a válaszok a fontosak,
hanem ahogy majd jönnek:
mennyire lesznek módosíthatók.

A fiú testének csupán kis része mozog,
a kutya mancsával játszik,
két ujjal cirógatja,
ujj-korcsok közé nyúl.
A benne lévő jóság köti az állathoz,
ki tiszta gyermek,
nyugodt szeme borostyán-tükör.

Az asszony, kié a kutya, látja ezt,
fiának nevezi a részeget,
megköszöni, leguggol.
Végigsimítja az eb lábát,
hogy az továbbítson.

2020. június 22., hétfő







elkérik fehér ingem

üvegkalitkám ajtaja nyitva,
bárki bejöhet, mondtam neked akkor,
magasak az üvegfalak,
az égig érnek,

naponta tiszta ronggyal tisztítom őket, s
mikor lenyugszik a nap,
lila fényben ragyognak,
s akkor, igen akkor kérik el fehér ingem,
de te ezt sem hitted.

kellett volna a kezed, a szavad,
a hited, de te mást hallottál.

2020. május 30., szombat









A boltív fényben ragyog

Lemész, hogy az alapokhoz érj,
halld a gyökerek kínját a falak mögül.

Szellő fúj át a repedéseken hirtelen.
Selymes ölelése körülteker, fojtogat,
de csak, mit a gyönyör kezdete megenged,
aztán tova siklik a sejtelem.


Suttog-dobog a
lüktető dallam füledben:
szív,
harang,
szív,
harang.
S a boltív fent fényben ragyog.

2020. április 6., hétfő



                                         
                                                  az idő festette tíz éven át ezt a képet
                                                  most ilyen, de ki tudja milyen lesz
                                                              nemsokára





Nézd ezt a fekete Napot
izzik arany bőre
épp most ég el végleg

nézd a folyékony fekete eget
benne madarak úsznak fuldokolva

nézd a Föld vékony palástját
mit könnyen áttör majd a szörny

nézd  a szörny szomorú szemét
a másik szeme már vak

nézd kiszáradt száját
arca kedves volt valaha

nézd nagy fekete pofáját
mit még nem nyitott ki ez idáig