Minden nap ugyanaz az útvonal. Előre a kaputól egyenesen nyugat felé, aztán
a Kovácséknál átvágunk az erdőnyelven a víztározó mellett, a kis réten, majd észak felé öt métert. Itt van egy elágazás a fák között. Választhatnám a kék, vagy a piros jelzést, de a pirosat választom, nincs kedvem a meredek hegyre mászni a kutyával. Megyünk a piroson, egész a hangarétig, ott a felénél visszafordulunk. Néha cselezek, újabb ösvényeket keresek. Ettől az állat nyugtalan, szereti a megszokott útvonalakat, a már ismerős szagokat.
A kapuhoz érve húz még a kerítés mellett északkelet felé, hosszabbítja a sétát.
Megyek vele úgy öt métert, benézek a fák közé, a szomszéd telkét nézem, mennyire halad az akác irtásával. Legalább lesz tüzelőfa télire, ha felépül a ház.
A házban biztos lesz kandalló. Erdő mellett ne legyen? Egész a bio szemétdombig megyünk, ide hordjuk a lekaszált füvet, a levágott, elvirágzott virágokat. Szépen megbújik a szemétdomb a magas fák között.
Ma is ugyanez, már fejemben a lista a készülődéshez, holnap elutazom. Sietnék, húzom a kutyát, ő még utolsókat szagol, még gyorsan lehugyoz egy alacsony kökénybokrot.
Rántok a pórázon, és megfordulok. Majdnem összeütközünk. A vállamig ér a kisember. Ott áll előttem Hrabal. Riadtan, még jobban magához szorítja a fekete műanyagzsákot, tömve van frissen kaszált fűvel.
Én rászórom az örömöm, tudom, hogy nem Habal, igaz szerette ezeket az erdős helyeket, de már évek óta halott.
- Maga olyan, mint Hrabal. - szólok hozzá szlovákul, és vigyorgok vidáman.
- Hát hogy? - feleli - Hát gereblyével.
- Ja, maga nem ismeri Hrabalt? Tudja ki volt?
- Nem. - mondja szűkszavúan, és már törtet is a bio szemétdomb felé.
Vy ste ako Hrabal. Ez azt jelenti, ha a Hrabal szónál nyomom meg a hangsúlyt, maga olyan, mint Hrabal.
Vy ste ako hrabal? Ez azt jelenti, ha az ako szónál nyomom meg a hangsúlyt, maga hogyan gereblyézett.
A nagy, kicsi öreg neve ezt jelenti magyarul: Gereblyézett.
