Rozsdás angyal

                                             Mögöttem jön,
                                             szeretném,
                                             lábán Converse.

                                             Ha megérintene egy pillanatra.

                                             Csak játszott a laptopján,
                                             valamit,
                                             talán egy vágyat.

                                             Ugyan, hogy mernék?

                                             Kedves volt, angol,
                                             kedvesebb, mint a magyarok,
                                             de nekem mennem kellett.

                                             A tömeg örvénylett, visszafolyt.
                                             Haladtunk,
                                             összegubancolódtunk,
                                             mint sekély víz a kövek között.
                                             A szélekre sodródtam.
                                             Bukdácsoló táskák
                                             és ölelések között kutattam.

                                             Hátam egyenes,
                                             szürke,
                                             a szám izzik.
                                          

                                         Princess of Japan

                                         Acéltű karjaim a zene anyagába merülnek,
                                         húzós magasságban úszom,
                                         szeletelek.

                                         Lassul az idő a butoh táncban.

                                         Önvédelemből magamra terítem a teret,
                                         a fényt a füstüveg előtt.
                                         Kiollózok egy pillanatot;
                                         most ezek tartanak.

                                         Térfogatom alul lábammal,
                                         felül kezemmel építem.

                                         Acéltű karjaim a zene anyagába merülnek,
                                         húzós magasságban úszom.
                                         Lassul az idő a butoh táncban. 
                                    

                                      


                                        
                                    

                                           Fehér test

                                           Ahányszor meghajlok,
                                           annyiszor török, mint száraz gally;
                                           naponta kell kettétörnöm.

                                           Megint megérintett, hozzám tapadt,
                                           mint bélés a ruhámban;
                                           felfogja töréseim hangjait.

                                            Borostyán

                                            Falon kúszott a nyitott ablakig,

                                            hallottam leveleit,

                                            záport, vaskorlátot,

                                            befolyt az ágyra,

                                            hol selymeken feküdt

                                            egy lány kitárva,

                                            aki villámok fényénél olvasott.

                                            Vállát befonta,

                                            medencéjét roppantotta,

                                            gyerekek sírtak, férfiak pattogtak

                                            a tapéta hasadékaiban.

                                            Finom nedvesség lobbant,

                                            mint a fölgyújtott vágy.

                                            Középen a kristályvázát

                                            hangok forgatták, csikorgott, robbant,

                                            s a gyöngyesőben a szerelem

                                            magára talált.

                                            Az udvaron, a kocsifelhajtó

                                            boltíve alól kutyák ugatták

                                            a fölfelé ömlő borostyánt.

                                         Templom a sziget

                                         Hullámokat szakít a víz a part felé.
                                         Hidak alatt úszik a hajó:
                                         harangoz, mielőtt befordulna
                                         a nagyasszony szentélyébe.

                                         A fodrok kehely alá gyűrődnek.
                                         Örökre elnyeli a nagy harang a kicsit,
                                         mi csendben belesimul a rézbe.
                                         Még egy utolsót, mint arany csendül.