Szerelem

                                                Megmagyarázhatatlan
                                                a reménytelenségben
                                                a meghittség.

                                                Egy bíborcsík
                                                a fekete Föld felett,
                                                s felette az arany.

                          Sávok

                          Az ajtó mögött voltak a sávok.
                          Engedted, hogy erőszakkal törjek be.
                          Benn lapos testek, mint tükrök mutatták
                          arcom és testem hibáit.

                          A szeretet és gyűlölet
                          ragacsos-izzó anyagokként törtek fel elém.
                          Megengedted, hogy ez legyen a talaj,
                          amin járhatok.

                          Süllyedtem,
                          de sohasem süllyedtem el,
                          mert te felhúztál,
                          hogy újra süllyedhessek.

                          Sohasem feküdtem le,
                          hogy megpihenhessek,
                          így el kellett törd lábaimat,
                          hogy lerogyjak.

                          Imádkozni kezdtem:
                          Belülről jöjjön az erőszak,
                          csendben, tisztán, csak magam ellen,
                          senkit sem bántsak, Uram.

                                             Rozsdás angyal

                                             Mögöttem jön,
                                             szeretném,
                                             lábán Converse.

                                             Ha megérintene egy pillanatra.

                                             Csak játszott a laptopján,
                                             valamit,
                                             talán egy vágyat.

                                             Ugyan, hogy mernék?

                                             Kedves volt, angol,
                                             kedvesebb, mint a magyarok,
                                             de nekem mennem kellett.

                                             A tömeg örvénylett, visszafolyt.
                                             Haladtunk,
                                             összegubancolódtunk,
                                             mint sekély víz a kövek között.
                                             A szélekre sodródtam.
                                             Bukdácsoló táskák
                                             és ölelések között kutattam.

                                             Hátam egyenes,
                                             szürke,
                                             a szám izzik.
                                          

                                         Princess of Japan

                                         Acéltű karjaim a zene anyagába merülnek,
                                         húzós magasságban úszom,
                                         szeletelek.

                                         Lassul az idő a butoh táncban.

                                         Önvédelemből magamra terítem a teret,
                                         a fényt a füstüveg előtt.
                                         Kiollózok egy pillanatot;
                                         most ezek tartanak.

                                         Térfogatom alul lábammal,
                                         felül kezemmel építem.

                                         Acéltű karjaim a zene anyagába merülnek,
                                         húzós magasságban úszom.
                                         Lassul az idő a butoh táncban.