Kagyló

                                               Egy halban volt elrejtve.
                                               Hangtalan nyílt-zárult,
                                               csak befelé fecsegett,
                                               s a hal a kagylóba halt.

                                                       Fejtettem a húst, s a csontot
                                               egyre mostam; fehérlett.
                                               Mikor már teljesen fehér lett,
                                               a kezembe simult a kagyló.

                                         Fogadj el

                                         Ne ígérj semmit, ez nem érdekel,

                                         ezt már játszottam valakivel.

                                         Ha eljössz, itt leszel,

                                         és én a tied. Csak fogadj el.

                                         Behunyom szemem, és látom,

                                         ahogy izmos hasad az enyémhez

                                         közelít, kislámpa világít

                                         közénk, s a selymes sötét

                                         takarja lágyan gyűrött arcomat,

                                         a kort, mit hajadban keresek.

                                         Ne beszélj, csak lélegezz engem,

                                         s én adok neked valakit.

                                         Úgy legyünk együtt, mint két pőre

                                         madárfióka, rútak, büdösek,

                                         kiszolgáltatottak, remegve

                                         tanulnak, először szeretnek.