2015. október 31., szombat
Sávok
Az ajtó mögött voltak a sávok.
Engedted, hogy erőszakkal törjek be.
Benn lapos testek, mint tükrök mutatták
arcom és testem hibáit.
A szeretet és gyűlölet
ragacsos-izzó anyagokként törtek fel elém.
Megengedted, hogy ez legyen a talaj,
amin járhatok.
Süllyedtem,
de sohasem süllyedtem el,
mert te felhúztál,
hogy újra süllyedhessek.
Sohasem feküdtem le,
hogy megpihenhessek,
így el kellett törd lábaimat,
hogy lerogyjak.
Imádkozni kezdtem:
Belülről jöjjön az erőszak,
csendben, tisztán, csak magam ellen,
senkit sem bántsak, Uram.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)