Vér

elvékonyult hámrétegen

sérülékenyek apró érzéseim csatornái;
rendszerben folydogál bennem

érzéketlenségem.

hozzászoktam a vértelenséghez.

bírok annyit mint virág a jégben.

az utolsó nyár vért fakasztott,

hittem a szerelem tette, de 

nem idegen test okozta.

a csepp-kis vért a szokatlan gyönyör 

buggyantotta ki.

az érzéssel bántottam magam.

Testtel bármi eljátszható,

de ami valóban van az szebb.
Ha éreznéd ezt az édes elhalást.
Feküdj mellém a nedves földre,
i​tt helyén van minden
a lerakódott összes mocsok felett.
Nézz rám.
Lásd a csendet.

Most mondanom kellene valamit,
de miért olyat amit vársz,
hacsak nem azt várod
hogy igazat mondjak
múlt időről, jövő halálról.
​T​estemmel még ​bármit tehetsz.
L​elkem már megfoghatatlan.

                                                 

                                           Kert tűz ellen

                                           Ilyen kertet kell keresnem,
                                           hol a lápos talaj, melyen
                                           nehezen terem a betennivaló
                                           és záratlan kapu védi,
                                           megállítsa a tüzet.

                                           Második anyám lakott a házban
                                           a kert elején; ablaka az útra nyílott,
                                           honnan bárki láthatta fehér testét,
                                           mikor esténként levetkőzte
                                           magáról a fájdalmat.