Cherry Bomb
(lányomnak)

A kócos John, ő juttatta eszembe
azt a cseresznyés fehér ruhát,
mit húgomtól kaptam, talán emlékszel,
de nem hiszem, mert kicsi voltál még,
óvodás, vagy talán elsős elemista.
Rengeteg apró lyuk volt rajta,
mert a jersey nem időtálló, akárcsak az élet.

Kidobnivaló ruha volt, megmentettem,
és vonzották a férfiszemet az összevarrt lyukak
a cseresznyék között,
mikor reggel a buszra rohantunk,
mert rohanni kellett, hogy elérjük azt,
ami másoknak már rég megvolt.
Én magas sarkúban, ollózva átugrottam

a védőkorláton, rövidítve az utat,
s téged átemeltelek a hónod alá nyúlva.
Akkor vettem észre a megduzzadt nyirokcsomókat,
s nem szóltam neked, de a telefonfülkében
üvöltöttem főnökömnek, félve attól, hogy rákos vagy,
hogy másnap nem jövök be, mert veled megyek.

Most a te mellkasodra hulltak a cseresznyék.
Annyi van belőlük! Most télvíz idején!
Hadd segítsek megenni őket!
Legyünk falánkak együtt!