Az őzek násza

A legbecsületesebb anyag, ami a maradandóságot illeti, a műanyag. Minden időjárást kibír. Jól tartja magát fagyban, hőségben, szárazságban, esőben.
Szeretem a műanyagot a természetben, ha az nem szemétként szerepel, s ha ott valamilyen végtelen funkciója van. Az erdőt az ember tönkre teszi, alig van benne sűrű, hol lakói megbújhatnának. Lassan, de biztosan öregszik, halott végtagjai tövében újakat növeszt, ezekkel védi állatait; naponta figyelem ezt.

Műanyag vödröm, amiben eredetileg festék volt, itt áll az erdő szélén, a bokrok között. Vizet hordok bele az őzek részére, ám újabban az itt otthonra lelt örvös galamb és népes családja is gyakran isznak belőle.
Az őzek idejönnek, itt még valamennyire sűrűbb a terep, arrébb a túristák hangossága riasztja őket. A magas fák alatti megannyi csipke-, kökény-, bodzabokor, som fa ad nekik menedéket. Kisméretű tisztások takaróinak fekvő fűszálai, s az ottmaradt vadillat bódítanak reggeli sétáimon. Ezeket a titkos helyeket megszokott ösvényemről figyelem, s ha néha-néha egy-egy őzzel keresztezzük egymás útját, mindketten megállunk, én beszélek hozzá, közben fotózásra állítom mobilom, ő pózol egy kicsit – általában három fotót engedélyez –, aztán eltűnik a bokrok között.

Most egy fiatal őz lakik itt a vödör környékén, persze tudtam én, hogy nincs egyedül, a sűrűben mindig van valami, ami figyel, őröz.
Tegnap aztán kiderült, hogy kivel osztja meg rejtekhelyét.
Mindig megérzem közelségüket, kutyám is figyelmeztet erre, mikor a levegőbe szagol.
Igen, ott állt az őz egy közeli fa mellett kecsesen, fejét oldalra fordítva, testtartása egyszerre volt fenséges és finom. Csak a fejét láttatta hátrafelé, ezt az első pillanatban még nem fogtam fel, hogy miért, felém az egész teste látszott. Már beszéltem hozzá, közben a mobilt kezdtem a fotózásra beállítani, mikor hirtelen a mögötte lévő bozótból egy fiatal szarvas robbant ki és törtetett felém, majd az őz mellé érve lefékezett, eléje kanyarodott és magabiztosan a sűrűbe lépkedett. Az őz teljes nyugalommal követte. Megható volt az egész cselekvés.
Ahogy kutyámmal egyre feljebb haladtunk az erdő kanyargós ösvényén, hallhattuk az őz riasztó ugatását; sokáig tartott.

Az őzek násza most, július végétől augusztus végéig tart.
Most az őzek választanak párt maguknak.