Véletlen

Látjátok anyám finom bőrszandáljait?
Vagy a pliszé szoknyarészét a ruháján?
Vagy a mérges, dühös arckifejezését?

Ő más körülmények között nőtt fel.
Bocsássátok meg neki ezt.

Ő verést kapott szeretet helyett,
mert az volt akkor,
és azt kapta nagymamám is,
mielőtt gyermeket szült.

Anyám próbálta a maga módján
osztani a szeretetet.

Próbáltam a rossz arcom mutatni
én is mindannyiszor, de akik látták ezt,
ők ugyanolyanok voltak, amilyenek.

 

A részeg fiú és a kutya

Odafekszik az állat mellé.
Ezt nem látja a lány,
csak a lábait, mikor a képből lógnak;
mobilt ránt, sikolt, nevet.
A fiú ezt nem érzékeli,
arca merev-fényes.

A lány szólítja, kérdezi, mindenfélét, sokat.
Nem is a válaszok a fontosak,
hanem ahogy majd jönnek:
mennyire lesznek módosíthatók.

A fiú testének csupán kis része mozog,
a kutya mancsával játszik,
két ujjal cirógatja,
ujj-korcsok közé nyúl.
A benne lévő jóság köti az állathoz,
ki tiszta gyermek,
nyugodt szeme borostyán-tükör.

Az asszony, kié a kutya, látja ezt,
fiának nevezi a részeget,
megköszöni, leguggol.
Végigsimítja az eb lábát,
hogy az továbbítson.

elkérik fehér ingem

üvegkalitkám ajtaja nyitva,
bárki bejöhet, mondtam neked akkor,
magasak az üvegfalak,
az égig érnek,

naponta tiszta ronggyal tisztítom őket, s
mikor lenyugszik a nap,
lila fényben ragyognak,
s akkor, igen akkor kérik el fehér ingem,
de te ezt sem hitted.

kellett volna a kezed, a szavad,
a hited, de te mást hallottál.

A boltív fényben ragyog

Lemész, hogy az alapokhoz érj,
halld a gyökerek kínját a falak mögül.

Szellő fúj át a repedéseken hirtelen.
Selymes ölelése körülteker, fojtogat,
de csak, mit a gyönyör kezdete megenged,
aztán tova siklik a sejtelem.

Suttog-dobog a
lüktető dallam füledben:
szív,
harang,
szív,
harang.
S a boltív fent fényben ragyog.

                                         
                                                  az idő festette tíz éven át ezt a képet
                                                  most ilyen, de ki tudja milyen lesz
                                                              nemsokára





Nézd ezt a fekete Napot
izzik arany bőre
épp most ég el végleg

nézd a folyékony fekete eget
benne madarak úsznak fuldokolva

nézd a Föld vékony palástját
mit könnyen áttör majd a szörny

nézd  a szörny szomorú szemét
a másik szeme már vak

nézd kiszáradt száját
arca kedves volt valaha

nézd nagy fekete pofáját
mit még nem nyitott ki ez idáig