A legkisebb szoba 

                               Vannak sokkal tágasabb terek.
                               Beszippantanak. Lassan ölnek.
                               Írod, a sarkam a tükrön maradt,
                               mielőtt az inged a vasaló alatt
                               kellette magát. Te Borroughs-t
                               olvastál hangosan, én dejavút
                               engedtem közénk a fehéren
                               ömlő nap képében. Régen
                               a Fiestát olvastam magányosan.
                               Abban te voltál. Nem szóltam.
                               Most vasaltam lassan az ingeket.
                               Mondtad, nap csókolja a kedvesed.
                               Fedett combomon zoknis lábaddal
                               húztál egy vízszintes vágyvonalat.
                               Pólóm gyorsan levetettem
                               a függönyhabos melegben.
                               Nem kértél, de szófogadó vagyok.
                               Hüledezett, pihegett vasalód.
                               Bőröndöm elfordult, szorongott.
                               Ágyad összecsukva kuporgott.
                               Így esett, hogy hosszú lábam,
                               csak tükrödnek támaszthattam.