Rafi Lajos

                                   Güdüci február

                                   A szél odakint a térdén töri a fákat.
                                   Fütyülök rá. Beszél a nőkről a székely.
                                   Torkomban érzem a vágyat:
                                   nyalintsak vele egy pohárral.

                                   …mert igaza van, s életét megedzette
                                   a föld meg a kín.
                                   Szépségét érzi ő is a szónak, s a szíve
                                   ha sír:
                                   locsolni próbálja a torkát.

                                   Túl a hegyen, a tüzes napot fedi
                                   a füst.
                                   Szép lenne itt nekem is minden,
                                   tördel a kín. Nézem a székelyt.
                                   Kék szemében béke hajnalok,
                                   kezével mintha csillagokat fogna:
                                   most faragja fából a holnapot.