Leguggolok a félhomályban, parkoló, kirúzsozom a szám.
Sietnem kell, feszítem a bicepszem, tekintetek a restik teraszáról, oldalra csapom a hajam. Itt az arcom!
Ruhám röppen, beakad, lecsúszik.
Örömmel vásárolok, könnyedén fizetek.
A tárcámban idegen pénz. Nyavalyás euró tizenhét, kell a fenének.
A pláza északi oldala el alakú, üvegből, a mélyedés felett tető, cigizős, naptól elbújós. A szemaforos nagykereszteződés ereszti a népet ‒ remegnek a sárgák, fehérek, kékek ‒, autókat, azok a szemközti tükrös falon megnyúlnak, elfordulnak, játék a forróságban.
A digitális óra rendszeres pontossággal hőmérőre vált: harmincnégy.
Átköltözött ide, a pláza bejáratához, a két forgóajtó közé; zselézett haj, alkarján tetkó. Arca agyonmosott, szárított, újravasalt ing.
Mosolyog, mindenkire, rám jobban. Átnézek rajta, ne higgye, hogy fontos nekem. Besorakozok a forgóajtón átkelőkhöz.
Kotrom az érméket a vesztibülben, kiszedem az euró tizenhetet, kimegyek.
‒ Kimaradt ez a kis pénzecske, maga tudni fogja, mi legyen vele.
A Nota Benét a francia mankóhoz szorítja, kivillantja műfogsorát, széttárja tenyerét, beleszórom az aprót, rándul a hüvelykujja, fél, hogy a pénze elgurul, a kisujjamat érinti. Szokatlan ez, nem kívánatos, lesütöm a szemem.
Ha utazom, mindig találkozok valamelyikükkel, legtöbbször vele: adok egy eurót, és a szerencsére gondolok, hogy legyen.
Talán azt kellene mondanom: holnap utazom.
Minek barátkoznék vele, jó, hogy újra láttam.
Lábam a többi láb között a gumiszőnyegen.
Tele van a pénztárcám érmékkel, neki egy hétre is elég lenne, a nejlontáskáim finomságokkal.
Átvágok a butikok mellett.
A telefonszolgáltató szürke, puha szőnyegén meztelen combú lány legyezi magát, negyedik a sorban.
Három pénzautomata van a szuper- market előtt, itt is sorban állnak, idegesek, várnak.
Lépcsők, nem jut eszembe melyik szinten hagytam az autóm.
Kanyargok lefelé a parkolóból, kifizetem a díjat, a kijáratnál előnyt adok egy fehér béemvének.
Rátérek a pláza melletti körforgalomra.
Bekapcsolom a rádiót: Calvin Harris, Summer.
Becsatolom a biztonsági övet, feltekerem a hangerőt, az ablakot teljesen leeresztem.
Szeretem, ha a hajam röpköd, mikor vezetek.
Irányít a zene a következő körforgalom felé.
Nota Bene - a hajléktalanokat segítő utcai lap Szlovákiában
http://www.notabene.sk/?casopis
