2014. július 2., szerda

                                            


                                            

                                          (és reggel fésülködöm)

                                             Tizenegy ágyam


                                             Parázs fröccsen,
                                             ég a dunyhavég.
                                             Pockok ugrálnak,
                                             bogarak futkosnak.

                                             Újra villog a tűz
                                             és loccsan a víz.
                                             Még ártatlan
                                             a büdös szag.

                                             Lábam rothad.
                                             Szemközt a vizelet
                                             szagát sejtő királynő
                                             vadul lecsap.

                                             Zöld tapétás szoba,
                                             a sarokban kübli,
                                             letakarva.
                                             Ágyon bizonyítás.

                                             Ráfekszik a betolakodó.
                                             Plafont nézi.
                                             Halálra gondol.
                                             Nagyanyám hal aznap.

                                             Latolgatom: ma, vagy
                                             holnap. A félig lehúzott
                                             redőny alól halott
                                             lábai rémítenek.

                                             Hajam piros a vértől,
                                             párnám magas a széltől.
                                             Szobámon idegenek
                                             haladnak.

                                             Mások ágya, háza.
                                             Belendülök, mint örökmozgó.
                                             Ezüstöket, aranyakat rá!
                                             Lopjanak meg!

                                             Szekrényről emelem le,
                                             hogy bakancsom lehúzva,
                                             ráfeküdjek, megpihenjek.
                                             Küszöbről figyelnek.

                                             Szűk a tér. Mellettem
                                             ablakom, retikülöm:
                                             társaim. Ha baj lesz,
                                             szaladhassak.

                                             Magamra hajtom
                                             a bárány bőrét, puha,
                                             szeret. Ezért alszom
                                             olyan gyorsan el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése