Arany és rubin

                                         A férfi haja ében. Inge csont- tiszta.
                                         Be csinos, suttogja az időmérő.
                                         Anyja szorítja a kis csomagot:
                                         A fiamnak! Ruhája fekete, takaros.

                                         Sokat szenvedett, szól a jóságmérő.
                                         Az édes-szép a dolgos kezet fogja,
                                         és nézi a rubinos aranyláncot,
                                         amint egy női nyakat körülfog.

                                         Magának már vége, kiált hősiesen,
                                         s az igazmondó rúg egyet.
                                         Ha egyedül lennénk, szól a nő.
                                         Dühösen legyint az időmérő.

                                         De ahogy a kicsi érdes tenyeret tartja
                                         a fényes-hajú, kék szemek mélységét
                                         látja. Az arany, a rubin egy gyermek
                                         karjává változnak az asszony nyakán.