Pozsonyi trolin
Magammal
hordom
városról
városra.
Metrón
utaztatom,
hosszú
villamoson.
Valahol
letenném,
eladnám,
-veszteném.
Most is itt
hagynám
a
szaléziaknál,
a
kétszázötösön.
De megint
égbe száll,
felpúposodik,
az
áramszedőn
rosszalkodik,
és mintha a
keze
hátra lenne
kötve.
Ez az
ártatlanra
züllött
fizimiska,
ahogy itt
térdel,
s a fogával
húzza
szoknyám
szegélyéből
lassan,
finoman
ki a fonalat,
ki a fonalat,
és egy
pillanatra
megnyílnak a
rudak,
mosolyogva
kéri,
ne adjam őt
oda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése