2014. szeptember 17., szerda




                                                                 
                                             Pozsonyi trolin

                                             Magammal hordom
                                             városról városra.
                                             Metrón utaztatom,
                                             hosszú villamoson.
                                             Valahol letenném,
                                             eladnám, -veszteném.

                                             Most is itt hagynám
                                             a szaléziaknál,
                                             a kétszázötösön.
                                             De megint égbe száll,
                                             felpúposodik,
                                             az áramszedőn
                                             rosszalkodik,
                                             és mintha a keze
                                             hátra lenne kötve.
                                             Ez az ártatlanra
                                             züllött fizimiska,
                                             ahogy itt térdel,
                                             s a fogával húzza
                                             szoknyám szegélyéből
                                             lassan, finoman
                                             ki a fonalat,
                                             és egy pillanatra
                                             megnyílnak a rudak,
                                             mosolyogva kéri,
                                             ne adjam őt oda.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése