2015. október 31., szombat
Sávok
Az ajtó mögött voltak a sávok.
Engedted, hogy erőszakkal törjek be.
Benn lapos testek, mint tükrök mutatták
arcom és testem hibáit.
A szeretet és gyűlölet
ragacsos-izzó anyagokként törtek fel elém.
Megengedted, hogy ez legyen a talaj,
amin járhatok.
Süllyedtem,
de sohasem süllyedtem el,
mert te felhúztál,
hogy újra süllyedhessek.
Sohasem feküdtem le,
hogy megpihenhessek,
így el kellett törd lábaimat,
hogy lerogyjak.
Imádkozni kezdtem:
Belülről jöjjön az erőszak,
csendben, tisztán, csak magam ellen,
senkit sem bántsak, Uram.
2015. augusztus 17., hétfő
Rozsdás angyal
Mögöttem jön,
szeretném,
lábán Converse.
Ha megérintene egy pillanatra.
Csak játszott a laptopján,
valamit,
talán egy vágyat.
Ugyan, hogy mernék?
Kedves volt, angol,
kedvesebb, mint a magyarok,
de nekem mennem kellett.
A tömeg örvénylett, visszafolyt.
Haladtunk,
összegubancolódtunk,
mint sekély víz a kövek között.
A szélekre sodródtam.
Bukdácsoló táskák
és ölelések között kutattam.
Hátam egyenes,
szürke,
a szám izzik.
2015. július 14., kedd
Princess of Japan
Acéltű karjaim a zene anyagába merülnek,
húzós magasságban úszom,
szeletelek.
Lassul az idő a butoh táncban.
Önvédelemből magamra terítem a teret,
a fényt a füstüveg előtt.
Kiollózok egy pillanatot;
most ezek tartanak.
Térfogatom alul lábammal,
felül kezemmel építem.
Acéltű karjaim a zene anyagába merülnek,
húzós magasságban úszom.
Lassul az idő a butoh táncban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)