Borostyán
Falon
kúszott a nyitott ablakig,
hallottam
leveleit,
záport,
vaskorlátot,
befolyt az
ágyra,
hol
selymeken feküdt
egy lány
kitárva,
aki villámok
fényénél olvasott.
Vállát
befonta,
medencéjét
roppantotta,
gyerekek
sírtak, férfiak pattogtak
a tapéta
hasadékaiban.
Finom
nedvesség lobbant,
mint a
fölgyújtott vágy.
Középen a
kristályvázát
hangok
forgatták, csikorgott, robbant,
s a
gyöngyesőben a szerelem
magára
talált.
Az udvaron,
a kocsifelhajtó
boltíve alól
kutyák ugatták
a fölfelé
ömlő borostyánt.