Borostyán

                                            Falon kúszott a nyitott ablakig,

                                            hallottam leveleit,

                                            záport, vaskorlátot,

                                            befolyt az ágyra,

                                            hol selymeken feküdt

                                            egy lány kitárva,

                                            aki villámok fényénél olvasott.

                                            Vállát befonta,

                                            medencéjét roppantotta,

                                            gyerekek sírtak, férfiak pattogtak

                                            a tapéta hasadékaiban.

                                            Finom nedvesség lobbant,

                                            mint a fölgyújtott vágy.

                                            Középen a kristályvázát

                                            hangok forgatták, csikorgott, robbant,

                                            s a gyöngyesőben a szerelem

                                            magára talált.

                                            Az udvaron, a kocsifelhajtó

                                            boltíve alól kutyák ugatták

                                            a fölfelé ömlő borostyánt.