A kívülálló menekülése Budapestről

                                  Egy ölelkezés a város.
                                  Körutak karjai hidakra vasalva.
                                  Kartondoboz-utcasarkok:
                                  tűzfényben égőket ismerek!

                                  Sövény mögött, hová vizelni járnak,
                                  testet törnek a fények.
                                  Nyitott aluljáró:
                                  mennyire mutathatom vágyam?

                                  Puha mosolyok, aszott bűnök,
                                  divatos ártatlanság, bájoló hangok,
                                  egy fehér tunikás nő:
                                  fáj a szépsége.

                                  Sildes sapkám rejti arcom,
                                  fekete szvetterem karom.
                                  bocsánatot kérek egy esőben:
                                  ernyőm valakit ér, lekurváz.

                                  Galambokból egyre kevesebbet látok,
                                  rájuk számtalanszor vágyom, repülnék.
                                  Itt vannak, surrognak:
                                  emberrengeteg.

                                  Legértékesebb számomra a kéz,
                                  táskám markolászom,
                                  pénzem meg van-e:
                                  bármibe kerül, nem számít.