Szél

​A​ városból érkező szél a​z
erdő kinyújtott karjába ütközik.

​​Az asszony arca naptól piros és a dühtől.
Várja a halált, vagy a férfiét.

A szél hangokat hoz: zenét, autózúgást;
belőlük lesz éjszaka a fény.

​Nem megy oda, ahol a férfi van,
hátha közben meghal,
s ő majd késve fedezi fel a holttestet.

Elképzeli a halál utáni perceket.

Évekre nem gondol.

Vizet visz a férfinek.