Hétfő

Napok óta jelzi a mobil,
egy videót akarsz megosztani velem.
Hát akarj! Szarok rá!
Persze az is lehet, véletlenül nyomtál meg
valamit az okos telefonodon.
De ha nem, akkor van két tippem:
az esküvődről szól a történet és vigyorogsz,
vagy épp párát lihegsz a lencse felé.

Tegnap a katedrálisban egy koncerten
már nem volt üres szék,
csak a régi szerelmem mellett;
nem tudtam otthagyni.
Másfél órán át ültem mellette szótlanul,
mutattam a bőröm, a mellem, a hasam,
zabálja, mit idő előtt otthagyott.


Rohantam a hegyről, éreztem
hátamba vert roggyant tekintetét.
Vezettem, mint az őrült hazafelé,
kihasználtam az összes halálos húzást,
s ahogy szokott ilyenkor,
a zene dübörgött a kanyarokban.

Reggel lett, hétfő, éltem.
Kiengedtem a kék madarakat.
Még ki sem szálltam ágyamból, már
a fészen keresgéltem, hogy tovább éljek,
s megtaláltam Zs verseit.
Micsoda ír volt ez szívemnek!
De vodkát sehol sem találtam a házban,
és finom boroktól berúgni,
ezt illetlenségnek tartottam.