a legfinomabb édes

kirakatüveghez szorítja testem,
s szemembe hazudja a cipőt,
hogy megvenném-e magamnak.
vagy mit szeretnék?

közel van hozzám.
csak a saját orrom látom,
s hogy ne lássam a fejét,
mely árnyékot vet arcomra
kettéválik látásom.
észreveszem az emberek arcát a
villamosok, az autók ablakaiban.
kijátszottak, már tudom.

odafordítom a fejem hogy
megnézzem a cipőt,
de otromba, csúnya.
csak ennyit tudok mondani
minden ámítás ellenére:
én a legfinomabb édest akarom.