A legtisztább test, a legtisztább bűn

                            
                             Nem láttam a lábad, mondtam neki.
                             A fekete posztót néztem. Csak később
                             értem hozzájuk, és elképzeltem a napot
                             a sötét helyett.

                             Tapogattam, simogattam, éreztem
                             a sebek helyén a hegeket.
                             Kértem mutassa, és hogy megmosnám
                             őket. De nem engedte.

                             Mondta sokat gyalogolt, ételt keresett,
                             és kapott. Keveset, de eleget.
                             Megmosakodott, engem is lemosott.
                             Asztalára kenyeret tett és bort.
                             És mikor a sötét kialudt,
                             belém ölelte a napot.