2013. április 7., vasárnap



Táplálék

Megkérdeztem akkor tőled, hogy megennéd-e a nyuszit, a kis aranyost, ha olyan helyzetben lennél, hogy rá lennél kényszerülve, ha már napok óta nem ettél volna, és ez lenne az egyedüli ennivalód, ha nem lenne végképp pénzed, és senki sem adna, és neked sem lenne kedved többé kérni senkitől.
Azt felelted: nem.
Újra megkérdeztem, de te gondolkodás nélkül újra rávágtad: soha.

Fontosak a fények, ezek a délutáni fények, meg az árnyak, miket a csupasz égbolt és az épületek, egymást váltva vetítenek az arcod bal oldalára, ahogy haladunk a pályaudvar felé. Az utolsó két óra. Mindig jól esik a gyaloglás, bármilyen időben, nyújtja az ottlétet. Mintha a Margit- hídtól a Keletiig, az ezernyi lépés, ugyanennyi percé változna. És mindig fúj a szél, nyáron is. Ez is jó, mint egy végtelenre szőtt anyag, ott lebeg körülöttünk, simogat.
Fontos a táplálék, minden testi, vagy lelki, amit ez alatt a néhány nap alatt fogyasztunk, bennem van az összes mozzanat, az összes íz, magamban hordom, ott is, a hídtól a pályaudvarig. Előjönnek a sorsdöntő kérdések, mik látszólag csak fecsegésnek tűnnek, és a válaszok fordított sorrendben; fecsegők, de sorsdöntők.

Nem mondtam, de nekem is volt egy nyuszim, egy aranyos, szép, nagy, hófehér nyuszim. Nem kicsi koromban, már anya voltam. Azért adták, hogy a táplálékom legyen.
Ott tartottam a hátsó udvarban, egy kicsi ólban, igen, falun, hol az állatot nem megenni, finnyásság, mihaszna pazarlás, különcködés, az étel nem megbecsülése.
Egy kicsi, dróthálós ajtón keresztül etettük, én és a gyerek. Csak téptünk egy kis füvet, bárhonnét, kertből gazt, vagy az udvaron, az ól mellől, benyújtottuk kézben tartva, és a kicsi, majszolós, soha ki sem nyíló szájacskája csak rágta, rágta, míg el nem tűnt benne az egész.
Szépen megnőtt, pénz se volt, le kellett vágni. Elképzeltem a finom húsát. Több szomszédot megkértem, de csak egy vállalkozott, tudtam, hogy durva, a feleségét is verte.
Agyonütötte, lenyúzta, kibelezte.
Hátul csinálta, az ól mellett, aztán bekiáltott a zárt ajtón keresztül: kész!
Feldaraboltam, kirántottam, aztán elvittem neki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése