Örvénycsináló

Ugrottak, a kör alakú medencébe, négyen; a víz ráfröccsent a város fényeire.
‒ Gyerünk, gyerünk ‒ vezényelt a fiú, ő találta ki az egészet. Megindult, meglökte az előtte lévőt. Gyerünk ‒ ismételte újra ‒, gyerünk, gyerünk ‒ hangja elvékonyult az izgalomtól. Tolta a többieket; egyre nagyobbakat léptek a gyorsuló örvényben. A fiú szökellt, a víz már emelkedett a medence falánál ‒ ha többen lennénk, kifolyna ‒, sikította torokhangján, aztán elkiáltotta magát igazi férfihangon:
‒ Most!
Álltam felettük, fotóztam őket, sodorta a víz a testeket, körbe-körbe; nem bírtam a szám bezárni, görcsben volt az állkapcsom, hangosan nevettem, ruhástul akartam közéjük ugrani.