Nyaklánc medalionnal

                                                      Naponta hordom, már fojtogat,
                                                      lóg nyakamon, súlyos kacat.
                                                      Nem arany, utánzat, valami
                                                      csuda anyag, rozsda nem eszi.
                                                      A titkára rájöttem, miért
                                                      ilyen aktuális darab. Ezért
                                                      dobnám a szemétbe, szinte
                                                      mindenki ilyet hord, ideje,
                                                      igaz, giccs, de, ha a medaliont
                                                      kinyitom, belőle tanulhatok.
                                                      Van benne mosoly, gyermeteg,
                                                      halott emberektől idézetek,
                                                      de azokban is van valami
                                                      infantilisság, a nép így veszi.
                                                      Vannak benne istenek, igazak
                                                      és hamisak, fotográfiák
                                                      gyermekekről. Mindenki
                                                      a sajátjáról csacsog, hiszti,
                                                      és folyik a szó, mint híg okádék,
                                                      esztelenül, s ahogy a táplálék,
                                                      a szájakból előbuggyan
                                                      megemésztetlenül jön, van,
                                                      tűröm, mert fontos nagyon.
                                                      Ez az én imádott fész-bukom.