2014. március 28., péntek

Lopott (szöveg)


                                              

                                    


                                           A csodaszép ősz hajú asszony
                                           átkarolta a férfi nyakát,
                                           húsz éve nem látta őt.
                                           Bokáját szürke selyem takarta.

                                           Sok szeretőm volt,
                                           de mind mesteremberek.
                                           Házam építették.
                                           Gyengéden fülébe suttogott.

                                           Mivel laknom nem volt hol,
                                           és kertem üresen állt,
                                           mindig azzal háltam, ki épp
                                           dolgozott.

                                           Arcképem csodálja a festő,
                                           mióta halott vagyok,
                                           az utolsó,
                                           ki a legvégén megfestett.

2014. március 27., csütörtök




                                        
                                        


                                         Hideg nyár

                                         Kettétört a villamos.
                                         Vonszolná magát feljebb,
                                         de megáll, mert te felugrasz.
                                         Lábad kilóg, felemelkedik,
                                         ahogy elbizonytalanodsz,
                                         mert a kanyarban rekedt test
                                         szemközti ablakából
                                         a kedves néz feléd.

                                         Tenyerei eső-erek,
                                         az üveghez tapadnak.
                                         Fekete szvettere rálóg jégruhájára.
                                         Kék az egész anyag.
                                         Csak a szája mosolyog pirosan.
                                         A sárga járműt meglöki a szél.
                                         Beindul,
                                         és eltűnik a kép.