A csodaszép ősz hajú asszony
átkarolta a férfi nyakát,
húsz éve nem látta őt.
Bokáját szürke selyem takarta.
Sok szeretőm volt,
de mind mesteremberek.
Házam építették.
Gyengéden fülébe suttogott.
Mivel laknom nem volt hol,
és kertem üresen állt,
mindig azzal háltam, ki épp
dolgozott.
Arcképem csodálja a festő,
mióta halott vagyok,
az utolsó,
ki a legvégén megfestett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése