Az ablak, a magasság, a táj, a végtelen; szabad vagy, élet-halál ura vagy, próbálod megértetni másokkal, amit érzel.

Odacsapódott, eltört a nyaka, gyors, gyorsabb, mint a halál, elrepült, megbújt, kiszállt belőle az élet, meghalt valahol egyedül a bokrok tövében, ne lássa senki, mert ez az ő dolga, ha halál is.
 
És mennyire szép ez a diszkréció!

Meghalni egyedül, semmi pompa nélkül, allűrök nélkül.

A halál intim dolog, csak az ember csinált belőle pompát.

Madárpehely a nyálban

Nézem a szivárvány lábát,

ott lenn már az eső is elállt.

Újra előbújtak a hegyek,

pedig bennük nem hiszek.

Ritkán van ez, ezért felejtem,

hogy léteznek. Aztán a szemem

visszatér ide, az ablaküvegre,

ezt már többször láttam,

madárpelyhet egy kis nyálban.

Odaragadva lélegzik, remeg,

szabadulna, kihasználná a szelet.