Makadám

                                      Leülni éjszaka a parkban nem tudok,
                                      ott szerelmeskednek a hajléktalanok.
                                      Súrlódom, táncolok, török.

                                      Nő büdös kabátjával a férfit takarja,
                                      rajta ül, előre csusszan, s hátra,
                                      pereg hajára a neonporos hó.

                                      Alkoholmámorában horkant, emlékezik
                                      a férfi, mellette üveg, beleiszik,
                                      Éváját el nem ereszti.

                                      Rövideket döf, erőt gyűjt a borból újra,
                                      madárlátta kenyerét teszi a padra,
                                      zsebe kifordul, üres.

                                      Jobb kezével nőjét fogja, egymást etetik,
                                      köröttük táncra készülök, testem fénylik.
                                      Szájuk sose érintkezik.

                                      Kezem még hajlik, de virágaim halnak,
                                      csak a három szende-fehér hajamnak,
                                      ők élnek. Magukat nevelik.

                                      Három fehér, hajamba őket tegyem
                                      esküre, esküvőre. Étel, ital, szerelem
                                      veled nem terhel soha.

                                      Számba száddal tedd az étket.