Kövek a tetőn
                                               (Alexandria)


                                               Meleg reggeli köd, szélcsend,
                                               mégis lengnek az erkélyek.
                                               Nézem a háztetőket, hajam
                                               nedves, fénylő test a Nap.

                                               Bal felől zárt udvarban lányok,
                                               szép, tisztességes madarak.
                                               Jobboldalt fiúk, két udvar
                                               között lapos tetejű magas ház:

                                               a lift gépházának ajtaján
                                               kilép a fiú,
                                               meglátja a köveket,
                                               nevetni kezd.

                                               „Sohasem voltam itt,
                                               mikor tavaszodott.”
                                               Szinte hallom a hangját,
                                               s én ugyanarra gondolok.