Újraírt vers

Akár a madár,
úgy ismerem ezt a nagy várost.
Most felette repülök halkan.
De alig van itt ég,
oly kicsi ez, ami van.

Azelőtt lábaimra figyeltem,
most szárnyaim a fontosak.
De alig van itt ég,
oly kicsi ez is, ami van.

A gyűlöletet nem lehet
megmagyarázni,
egyszerűen létezik.
Már nem taposok benne.

De tudhatom, mit éreznek lenn?
Pedig olyan vagyok, mint ők.

Nincs tenyerem, hogy övéikbe tegyem,
csak kevéske szavam,
miket magamnál tartok.