2018. november 23., péntek




Zsugorodik tenyeremen egyre kisebbé


Leszakítottam, hogy éljen.
Bíztam a víz erejében.
              
Ó, már meghalt rögtön,
szóltál ekkor.

Bőre, mint a selyem, mondtam,
s a te nyitott tenyeredbe tettem.

A selymet meg kell, hogy öld,
hogy létezzen, szóltál újra.

Most mást nem tehetek,
tenyeredbe teszem szavaim is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése