R és Júlia

R az erkélyről leugrott;
Júlia kicsukta, mert azelőtt az anyját,
s a gyermekét, a harmadikat szidta.

R magába roskadva
ül a földön, csorog a nyála,
öleli saját térdeit, fejét velük szorítja.

R ahogy lefelé ugrott,
életére gondolt, s hogy miért is
szereti Júliát; választ röptében nem talált.

R csak ül a földön.
Várja, hogy az erkélyajtó nyíljon,
s Júlia hozzá szóljon valami édeset.

De R semmit sem hall.
Felnéz félszegen a magasba,
s csak mikor zaj hallatszik, akkor sírdogál:

Szívem, szívem, eltört a bordám!
De Júlia csak ennyit kiált:
Hát minek ugrottál ki? A te hibád!