Vér a fagyban

                                  Milyen könnyű eltakarni
                                  a vért, testtel, szárnnyal,
                                  s várni, jön
                                  a vég.
                                  Míg hideg van, odafagy.
                                  Fehér kristályok üdvözülnek
                                  felette.
                                  Aztán elered az eső,
                                  és újra folyni kezd,
                                  mintha tavaszodna
                                  a tél.
                                  Távolodik tőlem,
                                  színe elhal,
                                  földbe
                                  jó.

                                  (Bele lehet- e nőni az
                                  igazi vérbe?
                                  Kiszámíthatatlan
                                  a természetesség
                                  mindenben.)

                                  Szárnyat érez újra,
                                  a melegben tartott
                                  kevés is
                                  felröpít.