Szivárványra várva

                                        Hátam a biztos falnak támasztva
                                        vártam a szivárványra,
                                        de csak fehér angyalok jöttek,
                                        feketére takarták az eget.
                                        Egy a Földre esett,
                                        mögötte a lyuk kék lett.

                                        Aztán színpadra álltam, angyalok elé,
                                        mert ők mindenhol ott voltak,
                                        de szöszke – gyöngyház körmükkel
                                        belém nyúltak.
                                        Rémülten a bukott angyalt kerestem,
                                        hátha ő könyörületesebb.
 
                                        A rejtőző zóna felé indultam,
                                        erdei ösvényeken,
                                        hol a legbecsületesebb döntések születnek.
                                        Az angyal nem ivott, evett,
                                        bőre egyre sötétebb lett.
                                        Mire rátaláltam megfeketedett.